Idézzük fel a görög legendát Arisztaioszról, aki pásztor formájában érkezett a földre, hogy megtanítsa az embereket sajtot készíteni, vagy egy hitelesebb történetet, hogy az első sajt kecske bendőjéből készült nyeregtáskában jelent meg, melyben az arab nomádok szállították a tejet. Minden esetben az első említések a sajt készítésről a régmúlt Sumér korra nyúlnak vissza a Biblia és Homérosz korára. A császári Róma lakossága legkevesebb tucat fajta sajtot ismert és behoztak más sajtfajtákat is külföldről. Ettől az időtől fogva már a sajtgyártás valós technológiájáról beszélhetünk, mivel pontos gyártási folyamat, érés, raktározás és füstölés volt. A megnövekedett kereslettel a középkori 19. században a sajt a reneszánszát élte, elsősorban azokon a tájakon ahol nagy legelők és állatállomány volt – Svájc, Hollandia, Franciaország és Olaszország.
Ebből az időből már dokumentált írásaink vannak a szarvasmarha tenyészésről és a tej feldolgozásról az északi hegyháton. A dokumentumok összefüggésben hozzák Puthon báróval a császári-királyi vagyon bérlőjével, vagy az első szövetkezet megalapítójával Samuel Jurkovičcsal, vagy a művelt hazafival az állattenyésztési minta falu alapítójával Pavol Blahoval, vagy az unokaöccsével, aki a tehenek tenyésztésének és tej feldolgozásának propagátora MUDr. Pavol Blahoval.
A tradícióra alapozva, továbbá az egészséges táplálkozás és modern technológia iránti igény végett lett 1951-ben Szenyicán felépítve a tejgyár. Hatvan év állandó fejlődés, és a gyártás finomítása után az előállításunk egy részét a Közel Kelet Ázsiai országaiba szállítjuk, oda ahonnét ezer éve a sajt származott. A kör bezárult, de mi folytatjuk tovább.
